…. a szürke hétköznapokra. Nem más, mint egy lehetőség a varázslatra. Arra pedig mindnyájunknak szüksége van. Tudományos vizsgálatok összegzéseként számtalan tanulmány született a színek szerepéről a gyógyításban és mindennapjainkban. A titok a rezgésekben van. Minden szín más és más területet részesít előnyben, éppen úgy mint égi segítőnk a Hold. Kapcsoljuk hát össze a napjainkat a szivárvánnyal! Eddigi írásaimba próbáltam becsempészni színválasztásra vonatkozó tanácsokat öltözködését illetően. Ezennel a teljesség igényével kibontok egy egész doboz színes ceruzát.

Azt már tudjuk, hogy a Hold a 12 állatövi jegyen a Kostól a Halakig halad végig, mint ismeretes, a fejtől a talpig. Azokon a napokon, amikor az adott állatövi jegyben tartózkodik függetlenül attól, hogy milyen fázisban van, a megfelelő szín hatása is felerősödik. Menetrendjének  ismeretében, hogy alsó- vagy felső ruhadarab, kendő, kiegészítő formájában magunkon viseljük az adott „hatalom” jellegzetes színét.

Az egyes állatövi jegyek uralta színek:

Kos: kék, ibolya

Bika: erőteljes kék

Ikrek: világoskék, sötétkék

Rák: zöld

Oroszlán: zöld

Szűz: vörös, sárga, narancs

Mérleg: vörös, sárga, narancs

Skorpió: vörös

Nyilas: sárga, narancssárga

Bak: zöld

Vízöntő: világoskék, sötétkék

Halak: kékesfehér, kék, ibolya

A vörös izgató színként ismert, serkenti a májműködést és a vörösvértest termelését. A medencetájék színe, méregtelenítő hatása van. Szűz-, Mérleg- és Skorpió napokon nemcsak jót teszünk az érintett testrészeknek, de a hangulatunk is színesebbé válhat.

A narancs szín maga az optimizmus. Oldja a félénkséget, megszünteti a görcsöket és megnyugtat melengető hatása miatt. A has- és ágyékcsigolya tájékára, a lépre és a combok felső részére hat erősebben. Életvidám, energikus, dinamikus benyomást kelthetünk egy-egy narancs ruhadarab viselése által.

A sárga serkenti a szellemi tevékenységeket, a tanulást. A színek „bölcse”. A gyomortájék az adott napokon meghálálja a színes segítséget. Hatásával serkenti a nyirokrendszer és emésztőnedvek, valamint a máj működését. Mai rohanó világunkban idegnyugtatásra nagy szükségünk van. Recept nélkül kapható például egy sárga kendő. Érdekességként említem, hogy Gabriel Garcia Marquez Nobel-díjas kolumbiai író mindenkor fontosnak tartotta, hogy íróasztalán sárga virág pompázzon. Azt hiszem, hogy ehhez nem sok hozzáfűznivaló van: egyszerűen zseniális volt.

A zöld maga az auránkba csempészett természet. Nyugtatóan hat a szeme, ezáltal az egész szervezetre. Kiemelten a mellkas és a térd színe. Befolyása van az agyalapi mirigy más néven hipofízis működésére, mely anyagcsere szabályozó tevékenységét befolyásolja. Egyensúlyt teremt a máj és a lép között és regenerálja a kötőszövetet, az izmokat. Változatosan viselhető az öltözködésben és a vörös hajúaknak szinte kötelező. Régebben nem érdeklődtem komolyabban a zöld ruhadarabok iránt. Volt egy kedves kolléganőm, akinek a kedvenc színe volt. Adottságai miatt nem sokat kellett varázsolni rajta, mégis a gondosan válogatott zöld és zöldes árnyalatú ruhái sugárzóvá tették. Nem lehetett mellette nem beleszeretni ebbe a színbe. (Innen üzenem hálával, hogy köszönöm, Márti!)

A kék szín hatásaiban kettéosztható. Világos árnyalata a váll, a kéz és a tüdő színe. A sötétkék hat a fejre, a nyaktájékra, a torokra, a pajzsmirigyre a fogakra és a fülre. Segít a fogyásban és csökkenti a vérnyomást. A Bika jegyben járó Hold kapcsán említettem már a torokfájás esetén viselt kék kendő csodatévő hatását.

Az ibolya kissé titokzatos szín, de nem titkolja, hogy az immunrendszer valódi trénere. A szem és az orr doktora.

A blog írás sajátosságai közé sorolható az a közkedvelt mondás, hogy pizsamában és papucsban írják. Akár meg is tehetném, a bejegyzés tartalmán semmit nem változtatna. Hálóruhámat már felváltottam egy zöld pulóverre. Nem bíztam a véletlenre. A fogyó Hold ma hajnalban belépett az Oroszlán csillagjegybe, ahol pénteken délután 3 óráig tartózkodik.

Ismét tettünk egy apró lépést életünk rögös útján a derű irányába. Kelléke nem más, mint egy doboz színes ceruza.

EdiTea

…  szokás mondani az esőre. Vitathatatlan, hogy számtalanszor nézzük az eget, szemeinket könyörgően tapasztva a felhőkre, arra várva, hogy végre megszülje áldást hozó esőcseppjeit. Most azonban már lehet, hogy egy kicsit elegünk van belőle. A meteorológiai jelenségek nem szerepelnek a kívánságműsorok kérhető listáin. Szép is lenne! Esőimádó lényem többször választaná a kelleténél, ráadásul véget nem érő háborúskodásban állnék a napimádókkal. Azt sem mondhatjuk, hogy rá kell bízni a természetre, majd ő eldönti, hiszen tudja a dolgát. Mintha mostanában egy kissé megkeveredett volna. Meglátásom szerint a természet „igazgató tanácsa” befolyásolhatóvá vált. A jelenségekkel szemben tanácstalanul állunk, harcolunk az erőkkel és néhanap megpróbáljuk szolgálatunkba állítani.

Ismerek egy hűséges segítőt, aki nem hagy cserben bennünket. Nevezhetem akár égi áldásnak is. Napokkal ezelőtt annyira megtelt, hogy fogyásra kényszerült. Két héten keresztül teszi mindezt és segítségünkre van abban, hogy mi is elengedjünk olyan dolgokat, amire nincs szükségünk. Legyen ez akár egy-két kiló, nemkívánatos szőrszálak, bőrünk apróbb szépséghibái, azok a kedvesnek igazán nem nevezhető kis fekete pöttyök, melyek „felbátorodva” megnőnek és piros majd fehér színekben „pompáznak”. A növő Hold alatt pakolásokkal kényeztetett bőrünk megtisztulni kíván. A legjobb időszak az adventi készülődésben ahhoz, hogy szakembert felkeresve az ünnepre megszépüljünk.

Térjünk vissza a kezdetekhez.

Növényeink várva várt napja érkezett el ma, amikor a Rák jegyébe lépett a fogyó Hold. Ma és holnap felfrissülést hoz számukra az éltető víz. A Hold járását követők tudják, hogy a víz napokon, Rák, Skorpió és Halak jegyben tanácsos öntözni és tápanyaggal ellátni szobanövényeinket. Meghálálják a Hold erejével megsegített gondoskodást.A vízzel kapcsolatos háztartási munkák megerősítést nyernek és sokkal könnyebben, eredményesebben végezhetjük el a nagymosást.

Víz napokon nem szabad hajat mosni és hajat vágatni a fejbőr és a frizura védelmében. A lazítás és pihenés napjai jöttek el, amikor családi ügyeket intézhetünk, főzhetünk barátainknak és kiadósabb sétákat tehetünk.

A Rák napok a meghittség, az érzelmek jegyében telnek, a központban az otthon és a család áll.

Máj, epehólyag, mellkas, gyomor és az idegek ezen állatövi jegy támogatását élvező szervek. Az általános szabály – mint mindig – most is érvényes. Amit azon testrészek, szervek és szervrendszerek érdekében teszünk, melyek érintettek az adott napokon, az kétszer olyan hatásosak, ellenére viszont nem kellene tenni. Javasolt könnyű étrend beiktatása, főként, ha már most elképzeljünk ételektől roskadozó ünnepi asztalainkat. Próbáljunk könnyíteni terheinken.

Érdemes zöld ruhadarabot viselni e szín egyébként is nyugtató hatásának megerősítése érdekében. A zöld szín megteremti az egyensúlyt a máj és a lép között, regenerálja az izmokat és a kötőszövetet. Jótékonyan és nyugtatólag hat a szemre.

Ha odafigyelünk és elfogadjuk a segítséget, akkor valóban érezhetjük azt a hatást, amit úgy hívnak, hogy „égi áldás”.

Egyébként pedig, ha a szabadban van dolgunk, vigyünk magunkkal esernyőt. Cipőinkbe lehetőleg ne jusson a pocsolyák tartalmából, nézzük derűsen az eget, keressük a Napot (ott bujkál ám a felhők mögött). Húzzuk át azt a kis vízszintes vonalat és gondoljunk jó szívvel az esőre. Én szeretem. Mindenkor, minden évszakban. Elfogadom és szívesen meghallgatom az ellenérveket, fejet is hajtok előttük tisztelettel, de a szerelem, az szerelem. S mint tudjuk…….

A szerelem tréfás versikéje szerint:

„Mert ilyen a szerelmes, szeme nem lát hibát,

s tündöklő hattyúként imádja a libát.”

Várom a hozzászólásokat, hogy ki mit látott ma szépnek az esőfüggönyön keresztül.

EdiTea 

Hivatalos ügyeket – tetszik, nem tetszik – intézni kényszerülünk. Ha elmegyünk egy HIVATALBA, akkor mi ügyfelek vagyunk. Az ügyfél szót kettéosztva az eredmény magáért beszél. Mert ugye, van az ügy. Azért mentünk. A másik fele a szónak a fél. Több értelme van. A fele rész mi vagyunk az intézkedés során és általában félünk is. Erre persze megvan minden okunk. A hivatalban ügyes-bajos dolgainkat intézzük, ami már attól is bajos, hogy el kell rendezni. Más értelemben félünk is, mert valami mindig hiányzik. Vagy egy szám, vagy egy papírdarabka, vagy sok esetben az emberség. Bajos dolgunkban ügyesek is lehetünk, ha véletlenül mindent magunkkal vittünk.

Ma reggel egy váratlan jelenetnek lehettem szem- és fültanúja egy ilyen nagybetűs irodában. Már folyamatban volt az én dolgom intézése, a bonyolítás már nagyon leszálló ágban volt, tehát majdnem lebonyolódott. Ügyesnek is érezhettem magam, mert semmi nem hiányzott. Hirtelen belecsöppentem egy probléma kellős közepébe akaratom kívül. Ami megoldásra várt a mellettem lévő ablaknál, az a dominó-elv élő példája volt. Csak egy kis téglalap dőlt el, mely egész sort próbált romba dönteni egy szempillantás alatt. Szinte szégyelletem magam az aprócska intézendőm miatt. Bajba keveredett embertársam dolga első hallásra megoldhatatlannak tűnt egyetlen sorszám kiválasztásával, egyetlen ablaknál. Neki pedig- ahogy hallottam – igen sietős volt a dolga. Sajátos – néha terhes – adottságom következtében, miszerint empatikus képességem egyes esetekben fejtörést okoz nekem is, már feladtam volna a küzdelmet. Kora reggel, még az első kávém elfogyasztása előtt egy csoda születésének lehettem tanúja. A szabályoknak egyszeriben lelke lett, az asztal túloldalán egy határozott körvonalú pecsét került egy papírlapra. „Elintézve!”! A szomszéd asztaltól odapillantva én azt olvastam: „Emberség”. Semmi nem hiányzott, sem egy szám, sem egy papírdarabka, mindegyik pótolható volt egyetlen dologgal, amit úgy hívnak, hogy emberség.

Teréz anya gondolata jutott eszembe: „Soha ne engedd, hogy valaki ne legyen boldogabb a veled való találkozás után, mint előtte.”

Az volt az érzésem, hogy az asztal túloldalán az ügyintéző ezt a mondatot választotta küldetésként, amikor legelőszőr elfoglalta helyét éveinek azon részében, melyet úgy hívnak, hogy: munkanap.

EdiTea

a százasom! Az enyém! Nem mondom ki, de gondolom. Bevásárlási lázban égünk, ilyentájt legalább lelkiismeret furdalás nélkül. Majdnem kötelező tülekedni, cipekedni, esetleg ráérősen nézelődni. A nézelődést magam sem hagynám ki. Elsősorban nem is az árucikkekre „bambulok”, mert viszonylag célirányosan vagyok képes vásárolni. Az embereket nézem. A megnyilvánulásaikat és azt, hogy mennyire kínosan ügyelnek arra, hogy a lehető legkevesebbet kelljen kommunikálniuk embertársaikkal. „Nehogy már!” „Minek az?” – gondolják magukban és összeszorított szájjal pakol a bevásárlókocsikba a „megnémult” tömeg.

Régóta használt – és az egyik kedvenc – pszichológiai gyakorlatom aranybányája az ünnepek előtti – legyen az akár egy munkaszüneti napot megelőző – bevásárlások színtere. A gyakorlat megnevezése: szelíd provokáció. Célja: embertársak csigaházból való kicsalogatásának kísérlete. Kizárva az egyes tudományok ide vonatkozó definícióit és a várható lehetőséget, ebben az esetben reakcióként az egyszerű igen – nem opciók léteznek.

A gyakorlat a bevásárló kocsival indul. Tegyük fel, hogy befelé igyekszünk, tehát „szerezni” szeretnénk egyet. (később lesz majd a „szabaduljunk meg tőle” fejezet is). Gyakorlat indul! Alap, hogy rendelkezünk egy százforintos érmével, amit a kezünkben tartunk. Észrevesszük, hogy gépkocsink mellett két parkolóhellyel éppen befejezte a pakolást a szerencsés vásárló. Felcsillan a szemünk. Kommunikálni fogunk. Az emberi együttélés egyik szabályát próbáljuk ki a gyakorlatban. Odamegyünk a „kiszemelthez” és kedvesen mosolyogva – mutatva szép kis, kerek pénzünket – elkérjük a kocsit. Döbbent tekintet a ki nem mondott gondolat megnyilvánulása, majd – jó esetben – emberi hangon kiejtve: „Érme van benne!”. Magyarul: „Nem adom a százasom! Ez az enyém!”. Együtt – bár kissé lemaradva – indulunk a bevásárló kocsi parkoló felé és véletlenül észrevesszük, mikor embertársunk kiemeli a százast a kis kattanó szerkezetből. Végül is igazat mondott: a pénz is érme. Lehet, hogy kímélhette volna magát, ha korábban túlad a járgányon? Igen, de akkor meg kellett volna köszönni.

Következik a kocsitól való „megszabadulás” esete. Röviden: kipakoltál, felajánlod a szomszédnak, nem kérsz többet érte, mint egy százas. Nem kéri! Elindul, sorba áll, rángatja….. (esetleg beszorul), de nem kért az adományból. Miért? Rám kellett volna néznie, és esetleg meg kellett volna köszönni. Nem adom fel, „csakazértse!”.

A „gondolák közötti kommunikáció” nehéz eset. Esetleg tanácsot kérni  például a boroknál, amikor látszólag biztosra menő embertársunkkal hoz össze a jó sorsunk, majdnem reménytelen. Mi a fenének kérdezem én meg, hogy X borászat termékével kapcsolatban mik a tapasztalatai? Nehogy már rövidke párbeszéd alakuljon ki!

A pénztár a neuralgikus pont. Hacsak nem magányos vásárlók vagyunk és rajtunk kívül senki nem áll a pénztárnál, minden esetben két vásárló közé szorulunk. Nézelődünk, múlatjuk az időt és általában stresszelünk. De miért is nem beszélgetünk? A szelíd provokáció kisördöge bennem megmozdul. Azért is kezdeményezek! Nagyon szerencsés eset, ha kisgyerek is bekerül a képbe. Ők valamiért nem tudnak ellenállni nekem és sokkal kellemesebben telik az idő. Idősebb vásárlótársaimmal egyes termékekről beszélgetünk. Sorolhatnám. Mire kifizetem a megvásárolt árukat magam is és a megszólítottak is kicsit jobban érezzük magunkat. Lányaim szerint ez „ciki”, megőrülnek, ha együtt „shoppingolunk”. Ők egy más korosztály, ők szívesebben babrálják a kommunikációs eszközeiket sorban állás közben.

Tényleg ciki?

A kísérlet eredményét a következőképpen tudom összefoglalni: bevásárló kocsi „adás-vételekor” létezik menekülő útvonal és bekattan a „nem adom a százasom az enyém!” érzés szabadsága. A pénztárnál ketrecbe vagyunk szorítva. Nincs mit tenni. Oldódik a szájzár és néhanap bevalljuk, hogy milyen jól esett egy kis szóbeli érintkezés. Vannak olyanok is, akiknek egész napra csak ennyi jut.

Az autómban őrizgettem egy százforintos pénzérmét, aminek különösen szép fénye volt. Ez volt az én „arany százasom” és minden vásárlás után visszatettem a helyére. Az enyém volt. Nemrégen elcseréltem egy kedves nénivel. Csoda történt. Félúton elkérte tőlem a kocsit!!! Lehet, hogy jó irányba haladunk?

Az övé már kissé kopott, de én fényesnek látom. Lehet, hogy arany?

EdiTea

Ezennel nem arra gondolok, hogy az életünk egy sütemény (olvasom a blogomat és éppen tegnap volt erről szó) és ha nassolunk, habzsolunk belőle, akkor folyamatosan riadoznunk kell.

Égi lámpásunk dagadt már mára egész rendesen. Szép kifejezéssel élve: Holdtölte van. Ilyenkor a Nap a Hold egész felületét megvilágítja. A szembenállás sok szempontból megnyilvánul. A Nap a nappalt uralja, az asztrológiában pozitív hatású bolygó, a mitológiában ő a király, a férfierőt mutatja. A Hold ezzel szemben az éjszaka bolygója, negatív hatású, a nőiséget képviseli és ő a királyné.  A negatív és a pozitív erők összecsapásával meg is van a feszültség. Mégpedig óriási.

A Hold duzzad az erőtől és különös hatással bír. Talán az egyetlen olyan égi jelenség, melynek hatásai a legismertebbek. Akik nem ismerik a vele való együttélés szabályait és nem hisznek segítő hatásaiban az egyes fázisok és állatövi jegyeken való áthaladás esetén, még azok sem kételkednek ennek a napnak az erejében.

Statisztikai adatokkal alátámasztott tény, hogy ezen és a megelőző egy-két napon több az agresszív cselekvés, baleset, negatív történés. Ennek viszonylag egyszerű a magyarázata. Ilyenkor az emberek ingerlékenyebbek, érzékenyebbek, a nyugtalanság és a rossz alváskövetkeztében figyelmetlenné válhatnak.

A sebészeti beavatkozások szempontjából is kritikus nap, mert vérzékenyebb a szervezet. Természetesen az életmentő műtétek „felülírják” a szabályokat. Ott aztán nincs mese.

 Ilyenkor növekszik a születések száma, több gyerek jön a világra.

Nem mindegy, hogy melyik napon születünk. A hét napjait uraló bolygók „adományokat” osztogatnak. Kinek-kinek napja szerint. Egy tréfás francia versike imigyen szól erről:

 „Hétfő gyermeke tiszta arcú,

Kedd gyermeke kegyes,

Szerda gyermeke, jaj neked,

Csütörtöké messze megy,

Péntek gyermeke ad, ha megszorulsz,

Szombat gyermeke nehezen boldogul,

És a gyermek, aki vasárnap született,

Vidám, jóképű és derűs.”

Ki-ki gondolja át, hogy születése napja milyen adottságokkal ruházta fel. Pénteken születtem. Nálam bejött.

EdiTea

Szokás mondani: „Az élet nem habos torta”. Szerintem igen.  Gondoljunk csak bele. Ha meglátunk egy tortát, akkor azon nyomban úgy érezzük, hogy egyben fel tudnánk falni. Hivalkodó, csalogató és mindegy, hogy mivel van megtöltve. Na és az a sok hab a tetején….. maga a mennyország. Mondjuk azt, hogy nem szeretjük az édességet. Pech. A látvány elől akkor sem kell elfordítani a tekintetünket. Akik a fenti állítást vallják, miszerint az élet nem,,,,,, ezt a barokkos „csodát” tartják idilli állapotnak. Elemezzünk kicsit közelebbről egy ilyen valóságot. Külsőre szép, de nagyon tömény. Túlságosan sok cukrot szükséges használni hozzá, hogy tartsa a formáját. Belül tele van fullasztó krémmel és egy idő után a fülünkön jön ki. Ott még talál egy kis utat magának, mert már minden pórusunkat eltömítette. S aztán következik az émelygés, s jó esetben a „kiszabadulás”. Ez viszont egy erőszakos állapot. Az élet pedig egy habos torta, mert tömény, néha nehezen emészthető és még sorolhatnám…. és soha ne kívánjuk érintetlenül, egyben látni. Még az is előfordulhat, hogy annyira a külsőségekre koncentrálódott, hogy belül üres maradt.

Maradjunk a szerényebb, kevésbé látványos, de mégis ízletes apróbb süteményeknél. Ha úgy tetszik a jutalomfalatoknál.

A pozitív gondolkodás tanítói olyan gyűjteményeket hoznak létre, melyek tele vannak süteményreceptekkel. A hozzávalók általában beszerezhetők vagy helyettesíthetők. A elkészült mű pedig remekbe szabott. Fontos a megnevezésük. Nyerőek a „sütés nélküli”, „előre gyártott”, „5 perc alatt kész”, „pihentetést nem kívánó” …. sorolhatnám a vonzóbbnál vonzóbb címeket. Mi pedig rácsapunk! Miért? Mert sietünk. Jómagam sem tudtam ellenállni számos recept hipnotikus csábításának. A beígért végeredmény elég motivációt adott a hozzávalók begyűjtéséhez. Néha inkább megsütöttem volna…. magam is előre tudtam volna gyártani ….. nem bántam volna, ha 10 perc alatt készült volna el ……. jó lett volna, ha egy kicsit pihen. Tehát: nem úgy sikerült!

Mi lehet a titka annak, hogy a pozitív gondolkodás elsajátítása nem jön mindig be a megírt sémák szerint?

A sütemény hozzávalói mindenkor adottak. A mennyiségek is. Az elkészülési idő nem lehet több, mint az előírt. Akkor hát?

A titok nyitja az alapanyagoknál kezdődik. „Életünk” lisztje, cukra, margarinja és tojása nem egy helyről érkezik a háztartásunkba. Nem mindegy, hogyan őrölt a malom és az sem, hogy az a bizonyos tyúk kapirgálhatott-e eleget. Más- más mérleggel mérünk és néha óráink sem járnak egy rugóra. Nem mindegy, hogy tűzhelyünk milyen hőfokon izzik. S egyáltalán van-e kedvünk sütni?

A megoldás kézenfekvő: nézzük meg a képet, olvassuk el a receptet (pusztán a kiindulás kedvéért), szerezzük be a legkiválóbb alapanyagokat, saját mértékegységeinkkel dolgozzunk, érezzünk rá, hogy mikorra készül el. Díszítsük kedvünk szerint, a saját örömünkre. Kedvvel süssünk és ami nagyon fontos: a tűzhelyünket soha ne hagyjuk teljesen kihűlni.

Életünk egy sütemény….

EdiTea

… a fejünket. Többféleképpen is megtörténhet: mondjuk „fejjel megyünk a falnak”. Ennek is lehet következménye, hogy utána „fejvesztve rohanunk”.  Ha „forró fejjel” tesszük mindezt, akkor „főhet a fejünk” és lehet, hogy egyszer „azt sem tudjuk, hol áll a fejünk”. „A fejemet teszem rá”, hogy egyik sem a pozitív gondolkodás példája.

Ha követjük égi kísérőnk – a Hold – útját, akkor valóban a kissé lejjebb próbálunk valami jót tenni saját érdekünkben. Holnap a Hold még mindig növő szakaszban van és belép az Ikrek jegyébe.  A tüdő, a hörgők, a váll és a kezek kerülnek előtérbe Csodát tesz ilyenkor a vállak masszírozása. Légző gyakorlatokkal e napon sokat javíthatunk tüdőnk légző kapacitásán és általános életerőnkön.

Növő Hold idején – mivel minden befelé áramlik – a befogadás a szervezet jelszava. Ilyenkor a bőrünk ápolásában kiváló eredményeket érhetünk el tápláló pakolásokkal, Mivel a kéz is az Ikrek „gyermeke”, a kézápolás is hatékonyabb.

Ezeken a napokon érdeklődőbbek és nyitottabbak vagyunk. Kedvező időszakot választunk, ha a Karácsony előtti ajándékvásárlást tervezgetjük, mert kirakatnézésre, információgyűjtésre alkalmasabb napokat nem is választhatnánk. Jól állunk a kommunikáció terén is, s ha valaki már régóta dédelget egy álmot, miszerint látni szeretné egyszer a nevét egy könyv gerincén, akkor csak bátoríthatom: holnap kezdjen hozzá. Elárulok egy nagy titkot: csak az első mondatot kell jól eltalálni. Ha ez sikerült, akkor már láthatóvá válik az írás végén szereplő utolsó írásjel. (csak zárójelben jegyzem meg és szinte csak súgom: egy könyvem és három novellám várakozik kissé búslakodva, hogy elővegyem és dédelgessem, de büszkén mondom, hogy mindegyiknél sikerült az első mondatokat leírni).

Ha már a fejjel kezdtünk akkor kötelességemnek érzem, hogy „tiszta fejjel” lépjünk magasabb osztályba a „Holdiskolánkban”. 

Remélem, hogy bejegyzéseim nyomán minden nappal egy-egy apró lépéssel közelebb fogunk kerülni ahhoz, hogy a Hold segítse tetteinket. A bejegyzések hétköznapi nyelven íródnak a jövőben is, elöljáróban azonban egy kis tudományos összefoglalóval kezdeném: 

Hold: Földünk mellékbolygója. Kereken 29 napos fényváltozásait lunációnak hívjuk. A szinodkus hónap, mely alatt a Hold egy adott fázisból ugyanabba érkezik, 29 nap, 12 óra és 44 perc. Újholdtól számít a fázis kezdete. Az első negyed 7 nappal Újhold után van. Ilyenkor az északi oldalról nézve a korong bal oldala sötét, jobb oldala fényes. Újholdtól a Hold növő fázisban van, Laikus szemmel nézve D betűt látunk, vagyis dagad. A telihold 14 nappal az Újhold után következik. Ezután a C betű alakja a csökkenésre utal, vagyis fogyó Hold van. A 0 és 29 nap között „bejárt” időtartamot nevezzük a Hold korának.

7 napos Hold: első negyed

14 napos Hold: holdtölte, vagy Telihold

21 napos hold: utolsó negyed

29 napos hold: Újhold.

A Holdat női jellegű bolygónak tartják, ciklikussága magyarázatul szolgál. Azt hogy miként tudjuk szolgálatunkba állítani, arról lassan lehull a lepel.

Remélem, hogy maradt még egy kis kitartás a tudományos részlet után. Hétköznapi tapasztalatom következik, mely ma történt meg velem és úgy érzem, hogy mindenképpen kikívánkozik belőlem. Egy bevásárlóközpontban jártam reggel. A neve nem fontos, mert mint a reklámokból tudjuk, mindig van egy hagyományos (az az összes, ami létezik egy kivételével) és van az egy, amit megnevezünk.  Szervezetem vitaminellátásáról kívántam gondoskodni, természetes úton. Szándékomban állt venni egy vödör narancsot, mivel hiszek a 100% erejében. Ha filozofikusabb hangulatban lennék, akkor persze most elkezdeném boncolgatni, hogy a frissen préselt narancslé azért mégsem „százas”, mert a héját és az elválasztó hártyákat nem nyomorgatom a poharamba, de ezt most hagyjuk.

A ládákban nagyon vidáman, elevenen és pozitív színben kínálták magukat a formás kis déligyümölcsök. Kicsit elidőztem nézegetésükkel és nem hagytam, hogy elterelje a figyelmem a ládák mellett feltornyozott vödrök milyensége. A narancsokkal való meghitt kapcsolatomat egy hang szakította félbe:

-          De szép vödrök! – szólalt meg egy női hang mellettem.

Lassan odafordítottam a fejem, mert azt hittem, hogy bizonyára nem áll mellettem senki, csak valamelyik vödör szeretné magára felhívni a figyelmet. A hang tulajdonosa valódi volt. Rámosolyogtam, közben arra gondoltam, hogy ilyen a világon nincs. Az Ikrek Hold kissé oldalba bökött:- Kommunikálj, segítek! – súgta.

-          Valóban szépek a vödrök – szóltam neki – és milyen öblösek.

A párbeszéd sorsa ezennel eldőlt. Folytatni kellett.

-          Nem tudom, hogy vegyek-e narancsot – bizonytalankodott kissé a hölgy – lehet, hogy ízletes.

-          A vödröt már megszerette – biztatgattam – a narancs pedig egyszer csak kifogy belőle.

Hálásan rám mosolygott és elkezdte pakolni a gyümölcsöket.

Sajnáltam, hogy hamarabb végeztem a pénztárnál és nem volt időm arra, hogy megvárjam a bolt előtt. Szívesen nekiadtam volna az enyémet is. Itthon helyére tettem újabb szerzeményem, olyan vödrök mellé, melyekre soha senki nem mondta azt, hogy: „De szép!”

Nagyanyám jövőre lenne száz esztendős. Másfél évtizede lesem az eget naponta, ha egy kis bátorításra van szükségem. Életem meghatározó személye, életében kézzelfogható tünemény, tünékenységében élő legenda. Ő hímezte útravaló átalvetőmet és étetem végéig elegendő táplálékkal töltötte tele. Tőle tanultam mindent, amit soha nem írtak le a könyvekben, hiába is keresném. Most is fülembe cseng meghatározó mondata: "Tanulj meg fiam mindent, amire lehetőséged van, mert Isten tudja, mire jutsz az életben." Nem tudhatom, hogy tudatosan vagy ösztönösen használta-e a "jutsz" szót, de mindenképpen a reményt ültette belém. Mert, hogy mindig jutok valamire. Nagyanyám életében nem volt divat a pozitív gondolkodás. A divat. mint tudjuk állandóan változik. A divat nem lehet egy tartós állapot. A divat üzlet. A pozitív gondolkodás tanítása egymásra rakott, égig érő könyvek formájában is az. Az én egykori szőke copfos nagyim az iskolapadban a pozitív jelre azt mondta, hogy "meg". A meg szócska igekötő, egy viszonyszó, mely megváltoztatja az ige jelentését. Vagy cselekvéshez vagy történéshez kapcsolódik. Mi másból is állna az életünk? Vagy cselekszünk, vagy történik velünk valami, na persze ne feledjük, hogy közben létezünk. (nehogy megsértődjön már ez a fontos szófaj). 

Nagyanyám derűsen tette a dolgát. A "meg" szócska segítségével cselekedett. Meggyúrta, megsütötte, megfőzte, meghorgolta, megkötötte, megtanított, megszeretett. Soha nem éreztem, hogy használta volna a negatív erőtérrel bíró "kell" szót. Soha nem kellett sütni, főzni, horgolni, kötni, tanítani, szeretni..... sorolhatnám. Talán a szükséges kifejezés illene ide. Szükségét érezte és adott. Olyan világot is élt, amikor a szükség is uralkodott, elég hosszú "ű"-vel írva. Akkor is mindig ott volt a "meg". Sikerült! Bennem is megzabolázta ifjúkorom lázadó futóhomokját, termőfölddé varázsolta és elültette a "minden körülmények között való talpon maradás", magvát. Forrongásaim tüzét eloltó bölcs mondata mindig így szólt: "Az ördögnek is kell szentelt gyertyát tartani, fiam!". Mindig "fiam" voltam, bár ez semmit nem változtatott egészséges identitástudatomon. Említett szólásával szelíden rávezetett örök túlélésem vezérmotívumára, ami nem más, mint az ALÁZAT. Félreértelmezve jelenthet alázkodást is, de miért értenénk félre? A megalázkodás nem létező fogalom számomra, az alázat előtt pedig fejet hajtok. 

Mami soha nem beszélt nekem a Holdról, de szívesen vette, ha én tettem. Ha most itt ülne mellettem, elmondanám neki, hogy éppen növő szakaszban, a Bika jegyében jár. Középpontban a nyak, a fogak, a torok, a beszédszervek állnak. A szabályt pedig tudjuk. Minden, amit ezek érdekében teszünk, kétszer olyan jól hatnak. A Bika Hold támogatott színe a sötétkék. A torokfájások "szezonjában" valódi csodakellék egy kék kendő, mely melegíti a torkot és a kék szín sugárzásával gyógyít. Sok-sok évvel ezelőtt, mikor még örült csodabogárnak tűntem a szokatlan holdkórommal egy óvodát vezettem. Egyik reggel bejött egy kisfiú az édesanyjával. A gyerek nyakán egy kis kék kendő volt. Aggódva kérdeztem tőle: - Fáj a torkod, Levente? , A gyerek bólintott, édesanyja pedig úgy nézett rám, mint valami égből pottyant tündérre. - Na végre, valaki, aki ismeri a lényeget!. Szövetséget kötöttünk és gyakran összemosolyogtunk.

Ma és holnap tartózkodik égi kísérőnk ebben a jegyben. Segítséget nyújt a lakásszépítésben és a kreatív tevékenységekben. (advent idején az ünnepvárásban nem is jön rosszul). Jól esik ilyenkor egy lazító tarkómasszázs, egy-egy illatos gyógyfürdő. Az illóolajok közül izom- és zületi fájdalmaknál tölgyfakéreg olaj, meghűlésnél eukaliptusz, bőrbajoknál kamilla, idegességnél melissza (citromfű) olaj használható. 

Jó úton járunk, ugye?

EdiTea