Nagyanyám jövőre lenne száz esztendős. Másfél évtizede lesem az eget naponta, ha egy kis bátorításra van szükségem. Életem meghatározó személye, életében kézzelfogható tünemény, tünékenységében élő legenda. Ő hímezte útravaló átalvetőmet és étetem végéig elegendő táplálékkal töltötte tele. Tőle tanultam mindent, amit soha nem írtak le a könyvekben, hiába is keresném. Most is fülembe cseng meghatározó mondata: "Tanulj meg fiam mindent, amire lehetőséged van, mert Isten tudja, mire jutsz az életben." Nem tudhatom, hogy tudatosan vagy ösztönösen használta-e a "jutsz" szót, de mindenképpen a reményt ültette belém. Mert, hogy mindig jutok valamire. Nagyanyám életében nem volt divat a pozitív gondolkodás. A divat. mint tudjuk állandóan változik. A divat nem lehet egy tartós állapot. A divat üzlet. A pozitív gondolkodás tanítása egymásra rakott, égig érő könyvek formájában is az. Az én egykori szőke copfos nagyim az iskolapadban a pozitív jelre azt mondta, hogy "meg". A meg szócska igekötő, egy viszonyszó, mely megváltoztatja az ige jelentését. Vagy cselekvéshez vagy történéshez kapcsolódik. Mi másból is állna az életünk? Vagy cselekszünk, vagy történik velünk valami, na persze ne feledjük, hogy közben létezünk. (nehogy megsértődjön már ez a fontos szófaj). 

Nagyanyám derűsen tette a dolgát. A "meg" szócska segítségével cselekedett. Meggyúrta, megsütötte, megfőzte, meghorgolta, megkötötte, megtanított, megszeretett. Soha nem éreztem, hogy használta volna a negatív erőtérrel bíró "kell" szót. Soha nem kellett sütni, főzni, horgolni, kötni, tanítani, szeretni..... sorolhatnám. Talán a szükséges kifejezés illene ide. Szükségét érezte és adott. Olyan világot is élt, amikor a szükség is uralkodott, elég hosszú "ű"-vel írva. Akkor is mindig ott volt a "meg". Sikerült! Bennem is megzabolázta ifjúkorom lázadó futóhomokját, termőfölddé varázsolta és elültette a "minden körülmények között való talpon maradás", magvát. Forrongásaim tüzét eloltó bölcs mondata mindig így szólt: "Az ördögnek is kell szentelt gyertyát tartani, fiam!". Mindig "fiam" voltam, bár ez semmit nem változtatott egészséges identitástudatomon. Említett szólásával szelíden rávezetett örök túlélésem vezérmotívumára, ami nem más, mint az ALÁZAT. Félreértelmezve jelenthet alázkodást is, de miért értenénk félre? A megalázkodás nem létező fogalom számomra, az alázat előtt pedig fejet hajtok. 

Mami soha nem beszélt nekem a Holdról, de szívesen vette, ha én tettem. Ha most itt ülne mellettem, elmondanám neki, hogy éppen növő szakaszban, a Bika jegyében jár. Középpontban a nyak, a fogak, a torok, a beszédszervek állnak. A szabályt pedig tudjuk. Minden, amit ezek érdekében teszünk, kétszer olyan jól hatnak. A Bika Hold támogatott színe a sötétkék. A torokfájások "szezonjában" valódi csodakellék egy kék kendő, mely melegíti a torkot és a kék szín sugárzásával gyógyít. Sok-sok évvel ezelőtt, mikor még örült csodabogárnak tűntem a szokatlan holdkórommal egy óvodát vezettem. Egyik reggel bejött egy kisfiú az édesanyjával. A gyerek nyakán egy kis kék kendő volt. Aggódva kérdeztem tőle: - Fáj a torkod, Levente? , A gyerek bólintott, édesanyja pedig úgy nézett rám, mint valami égből pottyant tündérre. - Na végre, valaki, aki ismeri a lényeget!. Szövetséget kötöttünk és gyakran összemosolyogtunk.

Ma és holnap tartózkodik égi kísérőnk ebben a jegyben. Segítséget nyújt a lakásszépítésben és a kreatív tevékenységekben. (advent idején az ünnepvárásban nem is jön rosszul). Jól esik ilyenkor egy lazító tarkómasszázs, egy-egy illatos gyógyfürdő. Az illóolajok közül izom- és zületi fájdalmaknál tölgyfakéreg olaj, meghűlésnél eukaliptusz, bőrbajoknál kamilla, idegességnél melissza (citromfű) olaj használható. 

Jó úton járunk, ugye?

EdiTea