BoLdOG

Számvető vasárnap

2014. december 28. 12:53 - EdiTea

„Milliók vágynak a halhatatlanságra, de fogalmuk sincs, mit kezdjenek magukkal egy esős vasárnapon.” – mondta Susan Ertz angol novellista az 1900-as évek elején. A megállapítás, bár a kor, melyben született, messze jár, de mint „fiction writer” előre megjósolta, hogy manapság sincs másképp.

Ha belegondolok, talán még soha nem unatkoztam vasárnap. Hétköznap nem értem erre rá, a hét utolsó napját soha nem „bántottam” volna meg azzal, hogy vendégül hívjam az unalmat. Még akkor sem, ha a barométer esőt jelzett.

Idei évünk lassan a „végét járja”. Ma, az év utolsó vasárnapján – a hófelhőket lesve – talán tudunk arra szánni egy kevéske időt, hogy átgondoljuk a mögöttünk hagyott napok történéseit. Csupán annyi legyen a múlttal való törődés, amennyi egy búcsúzáshoz szükséges. Ami egykor fájdalmasnak tűnt, arról már lehet, hogy kiderült, nem volt más, mint egy megoldhatatlannak tűnő feladat, melynek sikeresen a végére jártunk, egy lecke, amit azért kaptunk, hogy később ötösre tudjunk felelni belőle, egy utunkba kerülő kő, mely alatt egy virág kezdett kinyílni. Hálás volt érte, hogy megmozdítottuk a követ. Ebben az évben ez idáig megélhettünk több mint három és félszáz napfelkeltét és remélhetőleg „nyugtával dicsértük” a napokat. Önmagában már ez is szép eredmény. Magokat vethettünk és arathattunk is. Persze nem mindig rajtunk múlott a termés mennyisége és minősége és az is megeshet, hogy később csírázik majd ki az elvetett mag. Ha a „talajba” a meggyőződés is belekerült, akkor az eredmény nem maradhat el. Emil Coué francia pszichológus, aki az optimista önfejlesztés nagymestere, a következőt állítja: „Az embernek mindig meggyőződéssel kell hinnie, hogy célját eléri. Azután valóban eléri azt.”  Türelem!!!!

Érdemes átgondolni az előző év végén megalkotott újévi fogadalmakat. Egyesek szerint ezek azért vannak, hogy megszegjük őket. Ez is egy nézőpont. Minek fogadunk meg eleve olyanokat, amiket meg kell szegni? Nem másoknak tesszük (nem szükséges teátrális jelenetek formájában előadni). Nem igazán célravezető becsapni másokat, de ha magunkkal szemben járunk el ily módon, az egy kissé vicces, nem?

Az év utolsó vasárnapján próbáljunk lomtalanítani a zsákunkban. Könnyű szívvel eresszük szélnek a komor tartalmakat és tegyük a megfelelő dossziékba azokat, melyek kiérdemelték a „megtartandó!” pecsétet. Ne féljünk attól, hogy megterheljük a polcokat, a jó dolgok légiesen könnyűek.

Pár nap múlva üres zsákkal induljunk tovább! Ne tartalmazzon mást, pusztán az újévi fogadalmak listáját. Jó, ha színes ceruzával írjuk és az sem baj, ha visszagondolunk gyerekkorunk kedvelt sormintáira, melyek a füzeteinket díszítették. A jobb felső sarokban mosolyoghat a napocska, a lap alján pedig nyílhatnak a virágok.

EdiTea

Szólj hozzá!

Új időszak veszi kezdetét....

2014. december 22. 15:03 - EdiTea

…. ha másként nem is, de a Hold szempontjából mindenképpen. Ma Újhold van, a dinamika napja. Átmenetileg elsötétül az égi lámpás, utána új erőre kapva lassan növekedni kezd és mind fényesebben ragyog. Megsokszorozódik az energiája és adományait bőkezűen juttatja el számunkra. A dolgok velünk és körülöttünk akarva – akaratlanul is bekövetkeznek, legjobb, ha tervezzük, hogy mit szeretnénk. Az idő ballag, a Hold vándorol, nekünk pedig saját erőforrásainkból kell gazdálkodnunk, ha nem fogadjuk el a segítségét.

 

Kis időre szükséges csak megállnunk ebben a „nagy rohanásban” a közelgő ünnep előtt. Éppen csak addig, míg átgondoljuk, hogy mit is szeretnénk elérni a közeljövőben. A rövid idő hosszabb távon kamatozni fog. Mindössze tíz pontot van szó, melyben összefoglaljuk azokat a terveinket, melyek céljaink elérésében megvalósítandók. Ha Újhold napján születik valami remek gondolat, ötlet a fejünkben, akkor  könnyen a végére járhatunk a következő Telihold előtti napig. A Hold növő szakaszba lép, mely elősegíti a gyarapodást és termékeny időszak köszönt ránk. A megnövekedett energia elfecsérléséért nagy kár lenne.

 

Az üzleti életben könnyen fellendíthetjük vállalkozásunkat, komoly sikereket érhetünk el, ha kihasználjuk az Újhold utáni termékeny időszakot olyan tevékenységek végzésével, melyek a Holdfázis által támogatottak. Most jön el az ideje új tárgyalások megkezdésének, megállapodások előkészítésének. Ünnepek után nem is kezdődhetnek jobban az év, mint a sikereink érdekében tett lépések megkezdésével. Kedvező időszak új kapcsolatok kiépítésére, levelezések lebonyolítására. Az új ötletek előterjesztésének, vételi ajánlatok bejelentésének sikere sem marad el.

 

Ma és holnap a Bak jegyben tartózkodik a Hold. Amennyiben még vásárolni kényszerülünk, úgy nem igazán jártunk jól, mert ez nem éppen vásárlásra alkalmas időpont. A tartós fogyasztási cikkek és praktikus dolgok sikeresen beszerezhetők. Kerülni kell azonban a felelőtlen költekezést, mert ennek bizony meglesz a böjtje.

 

„Eresszük ki a körmeinket!” és lehetőleg Bak napokon vágjuk le őket. Erősek lesznek és elfelejthetjük, hogy valaha töredeztek.

.

Este pihenjünk és ha ezt egy világoszöld gyertya lángja mellett tesszük, akkor az Újhold megújító ereje támogatja a terveinket.

 

EdiTea

Szólj hozzá!

A Nyilas tüzes......

2014. december 20. 22:22 - EdiTea

…. de még két hónap hátravan ahhoz, míg Mars és Vénusz gyermeke, pőre és pajkos angyalkánk (hivatalosan) kezébe kaparintsa a fegyvert. Abban az időben lesz igazán elemében, persze az sem baj, ha addig is célozgat. Ugyanúgy, mint Ámor, a Nyilas is mitológiai alak, ábrázolásában egy kentaur, melynek  alsó teste ló, felső teste egy emberi alak, kezében egy kifeszített íjat tartva. A fegyver azt szimbolizálja, hogy az ember a magasabb dimenziókba, az ég felé tör.

A Hold ma és holnap a Nyilas csillagjegyben tartózkodik, minőségében tüzes jegy. Alapjában nyughatatlanná teheti az embereket, de ezt most akár rá is foghatjuk az ünnep előtti utolsó pillanatokra, amikor ráébredünk, hogy még mi mindent nem tettünk meg az előkészületek során. Szerencse, hogy ezeken a napokon az optimizmus is előtérbe kerül, így sikerül apró hiányosságainkra is vagy mentséget vagy megoldására lehetőségeket találni. Támogatott színe a narancssárga és ha bátran merjük viselni, akkor nemcsak ránk, de a környezetünkre is pozitív hatást gyakorolhatunk.

Lehet, hogy furcsán hangzik, de a Hold a vásárlásban is segítségünkre van. A Nyilas napok az alkalmi vételeket támogatják igazán és milyen jól is jöhet ez ajándékvásárlás idején. Főleg, ha ezt az utolsó pillanatra hagytuk.

A Nyilas napokon érdeklődőek és nyitottak vagyunk, támogatott az új dolgok kipróbálása (miért is ne kezdenénk ezt egy új süteményrecepttel a megszokott ünnepi sütik helyett, a család örömére). A szabadság és az önmegvalósítás vágya is előtör, gondoljunk csak a szimbólumra, az ég felé tartott megfeszített íjra.

A táplálkozásban a Nyilas fehérjenap, ilyenkor szervezetünk a fehérjéket hasznosítja a legjobban. Menüválasztáskor főszereplők a tüzes ételek. A zöldségekből és gyümölcsökből pikáns variációk készülhetnek. A csípős fűszerek felgyorsítják az anyagcserét.

A szépségápolásban a  bőr tisztításánál az utolsó napokhoz érkeztünk a hamarosan növő fázisba érő Hold előtt. Hatásosak a cellulitisz kezelések, a comb és a fenék bőrradírozása: A szépítő fürdőket néhány csepp ylang-ylang, jázmin vagy rózsaolajjal meghálálja a bőr.

Ha zenét kellene választani a pihenés perceire, óráira (kinek melyik jut), akkor mindenképpen Ravel Boleróját ajánlanám.

EdiTea

Szólj hozzá!

"Beszóltak" a "meg"- lánynak, avagy

2014. december 19. 17:08 - EdiTea

„Akasztják a hóhért!” Ismerős állapot, ugye? Mindnyájunkkal előfordult már. Elméletben tudunk mindent, átültetjük a gyakorlatba, beszélünk róla, tanácsokat adunk ……. és kénytelenek vagyunk helyzeteket átélni. Magunkat nem dorgáljuk meg és mintha hirtelen feledésbe merült volna az összes „tudomány”.

A postás délelőttönként jár az utcánkban. Van olyan is, amikor „kétszer csenget”. Nincs ebben semmi kivetnivaló, hiszen munkaideje van és egy műszakban dolgozik. Egyes esetekben nem szükséges találkoznom vele, olyankor átlagos ember vagyok, átlagos érdeklődést mutatnak irányomban. Létezik egy másik forma, amikor egy-egy hosszú címlista egyes eleme vagyok. Ezért a „megkeresésért” mindig fizetek is, felbontáskor általában látható a vágás mentén egy sárga csík. Csekkszínű információ. Ritkán előfordul, hogy valamiért annyira fontossá válok, hogy ha éppen nem vagyok otthon, akkor egy üzenet vár haza. Hivatalosan megfogalmazva ugyan, de tartalmában „Menj a postára! Ma még ne menj! El ne mulaszd! Neked fontos, nem nekem!” ördögöcskék kuncognak. Tegnap értesítést kaptam. Örültem neki.

Reggel egy kedves barátom érdeklődött hogylétem felől és tudakolta a napom terveit. Utólag visszagondolva, ha megtehette volna, akkor lehet, hogy ezt a részt kihagyja, mivel válaszoltam neki. Mérges voltam. „Most öltözhetek fel és mehetek a postára, a csudába ezzel az ajánlott levéllel, pont nem voltam itthon………………………” (eltartott még egy darabig a panaszáradat.

-          Most mi a baj? Tényleg, tudod, hogy mi a probléma? – kérdezte. – Mindenki a dolgát végzi. Neked most éppen ez a teendő jutott. A mindennapok része, hogy elintézzük ügyes – bajos dolgainkat. Ebben az esetben van egy közös ügyetek a Postával.

Elszégyelltem magam. Valóban ennek az ügynek bajosnak kell lennie? Elköszöntünk és elindultam úti célom felé. Táskámban az értesítővel, amit az az ember töltött ki, akinek ez volt a feladata. Az autómból figyeltem az embereket és úgy láttam, hogy mindegyiknek van valami célja. Dolga van a világban. A Postahivatalba érve a pultok mögött azokat az embereket láttam, akik segítenek nekem, nekünk, hogy estére egyel több pipa kerülhessen az elvégzendők listájára. Hálás voltam a kezemben tartott papírdarabért, mert embereket láttam mögötte. Olyanokat, akik dolgoztak érte. Jó érzés volt. Áthúzhattam a vízszintes vonalat.

Ma „beszóltak” nekem. Jogos volt. A levél tartalmáról most ne essék szó, mert egy nap egyszer elég, ha valaki jól megmondja nekem a véleményét. Pár nap múlva azt a fránya tartalmat is átértékelem és a javamra fordítom. Tulajdonképpen befektetek.

Újra „meg”, azaz pozitív lány vagyok.

Köszönöm.

EdiTea

Szólj hozzá!

Szülőföldem az otthonomba látogat .....

2014. december 17. 15:27 - EdiTea

….. minden Karácsonykor. Éppen azon az ünnepen, amikor szeretteinket, a hozzánk legközelebb állókat látjuk vendégül. Könnyű dolgom van, mert ott születtem, ahonnan a fenyőfák érkeznek. A festői Zala örökzöldjeivel ajándékozza meg Advent idején díszbe öltöztetett otthonainkat.

 

Elindultam fenyőfát vásárolni. Ketrecbe zárt, erdőrészletek várakoztak egymás mellett. Gyökerüktől megfosztva nem álltak biztosan a lábukon, egymást támogatták, hogy függőleges helyzetben várják leendő tulajdonosaikat, akik rövid időre magukhoz veszik őket. Mindnyájuk pusztulásra van ítélve attól a pillanattól fogva, amikor először meghallották a fűrész velőtrázó sikolyát. Ha már ez a sorsuk, akkor legalább egy kis időre tudjanak örömet szerezni. Rajtam volt a sor éppen, hogy megszépítsem egy kis fa utolsó napjait.

Kissé távolabbról végignéztem a „kirakatot” . Láttam lábaik körül a puha avart és egy pillanatra a Zalai-dombság szelíd lankáinak körvonalait. Lehet, hogy hosszabb idő telt el egy szempillantásnál? Gondolom, mert a fenyőfaárus megszólított. A dombok eltűntek. Rövid bevezető után rátértünk jelenlétem lényegére.

-          Ezek a fák Zalából érkeztek, ugye? – kérdeztem cseppet sem bátortalanul, mert biztos voltam a válaszban.

-          Honnan tudja? – az árus arca felderült és úgy éreztem, mintha egy távoli rokonnal találkoztam volna. Egy rokonnal, akit soha nem láttam.

-          Érzem – válaszoltam neki – Én is onnan jöttem.

 

Nem válogattam sokáig. Elsőre megérzetem, hogy melyik fácska a kiválasztott és mivel nem alkudoztam, a kommunikáció is megrekedt volna, ha a rokonság nem kötelez.

Amíg a kis fa készülődött a szállításra, cseppet sem sietősen beszélgettünk. A tájról, az emberekről, a néha előtörő hiányról, a hazában jelentkező honvágyról. Pusztán az árus arckifejezéséből tudhattam, hogy hirtelen mindent elmondtam, amit éreztem akkor és ott a fenyőillatban.

-          Visszavágyik? – kérdezte a férfi

-          Mostanában egyre többször eszembe jut – válaszoltam

-          Mit csinálna ott legszívesebben? – arcán észrevehettem a várakozás izgalmát és az őszinte érdeklődés keveredését.

-          Letelepednék egy kis faluban és írnék. Naphosszat ezt tenném meleg szobában, hús fa árnyékában, tavaszi szellő simogatásában és akkor is, ha az ősz kopogtat az ablakon esőcseppjeivel.

-          Maga író? – hangja egyre közvetlenebbé vált és a tisztelet hangján szólt.

-          Nem, csak írogatok – feleltem és arra vágytam, hogy egyszer majd határozott igen legyen a válaszom.

-          Maga író! – szögezte le beszélgetőtársam – csak álnéven ír és álruhában jár, Fel fogom ismerni.

 

Tiltakozásom ellenére az autómig vitte a becsomagolt fát és barátságosan elköszöntünk egymástól. Még utánam kiáltott:

-          Örülök, hogy megismertem.

-          Én is – suttogtam magam elé.

 

Pár nap múlva beviszem meleg otthonomba Szülőföldem egy darabkáját. Amíg velem lesz remélem, hogy meghallhatom, hogy hozott-e számomra üzenetet. Az idén hófehérbe öltöztetem. A díszeken futó  hajszálvékony arany csíkok talán a magasból látható otthoni búzamezők.   

 

EdiTea

Szólj hozzá!

A Hold belépett a szervezetbe

2014. december 16. 08:43 - EdiTea

Komoly elhatározás valahová belépni. Alaposan megfontolandó, hogy mikor, hová és miért lépünk be. A belelépés esetleges nem kívánatos halmazállapotokba nem mindig kedvező, bár egyesek szerint szerencsét hoz. Gondoljunk csak a cipőtalpunkra. Kezdem túlbonyolítani a lépegetés szóba jöhető módozatait, indítékait és akarattalan elszenvedését. A szervezet szó több értelmét kizárva, koncentráljunk magunkra és gondoljunk a kültakarónk által összefogott rendszerre, a saját szervezetünkre.

A Hold hatása naponta érzékelhető ebben a zseniális gépezetben. Az aktuális jegyekben tartózkodások kapcsán már szóba került egy-egy szerv vagy szervrendszer a hatásmechanizmus tekintetében. A Holdiskola diákjainak szüksége lesz egy összefoglaló táblázatra, mely a Hold és az egészség kapcsolatának alapja. Ennek ismeretében már csak a holdállást nézzük meg ahhoz, hogy minden nap jobban és még jobban érezzük magunkat.

Az állatövi jegyek és a szervezet kapcsolata:

Jegyek

Szervek, szervrendszerek

Kos

fej, szem, agy, orr, érzékszervek

Bika

gége, nyak, torok, száj, mandula, fül, fogak, pajzsmirigy

Ikrek

tüdő, hörgők, váll, kar, kéz, mirigyek

Rák

máj, epehólyag, melltájék, gyomor, idegek

Oroszlán

szív, hát, rekeszizom, vérkeringés

Szűz

lép, hasnyálmirigy, felső emésztőszervek, idegrendszer

Mérleg

vese, hólyag, csípő

Skorpió

alsó emésztőszervek, nemi szervek, húgyvezeték

Nyilas

vénák, comb

Bak

csontok, ízületek, térd, bőr

Vízöntő

lábszár, vénák

Halak

vádli, lábfej, lábujjak

 

Ezennel fontos információk birtokosai lettünk. Az, hogy miképpen használjuk fel, rénk van bízva. Alapelvek érvényesülnek és ha betartjuk a szabályokat, akkor valódi segítséget kapunk saját szervezetünk irányításához. Alapvetés, hogy ami túlságosan megterheli azt a testtájat, amelyet az adott jegy ural, kétszer olyan káros a szervezet számára. A jótétemény akkor érvényesül, ha az adott testrészek jólétét próbáljuk biztosítani. A terápiák, gyógynövények, kenőcsök, fürdők és egyéb kényeztetések azokon a részeken hatnak leginkább, amely annak a jegynek vannak alárendelve, ahol a Hold megáll egy kicsit pihenni égi vándorútján.

A mai Mérleg nap délutánján  kiváló csodaszer egy csésze mentatea, mely melegítő hatású. Az elfáradt csípő meghálálja a célirányos tornagyakorlatokat.

Ha tudatosan teszünk valamit, minden nappal egy kicsit többet néha kissé túlhajszolt szervezetünk érdekében, akkor a  lélek hálája sem marad el. Mosolyog és jól érzi magát búvóhelyén. Legyen minden nap születésnap testtájainkon.

EdiTea

Szólj hozzá!

Idén nevükön szólítom.....

2014. december 15. 08:31 - EdiTea

……. a karácsonyfadíszeket. A legegyszerűbb az lenne, hogy ilyeneket mondanék nekik megszólításkor, hogy csillag, angyal, szívecske, kisharang és minden egyéb, ami szemmel látható. Valóban nem igényelne kreativitást. Elenyésző értelemmel bírna és jelentőségét veszítené az alapgondolat, az elhatározás, miszerint alakuljon ki egy kis egészséges versenyszellem abban az értelemben, hogy melyik kerülhessen fel a fára. Valamelyik csak azért mert egyszerűen angyal, csillag vagy kisharang? Könnyű dolgom lenne, mert sorba állítanám őket és egyszerűen az „Ecc. pecc. kimehetsz….” kezdetű mondókával kiszámolnám a nyerteseket. Kerülhetne „cérnára cinege”, fel a fára ,,,,, és ezzel be is fejezhetném ezt a bejegyzést.

Karácsonyfáink díszei mindenkor múlt időben szerepelnek. Lehetnek féltve őrizgetett családi örökségek, melyek gondosan bélelt dobozokból kerülnek elő és lehetnek akárhány évesek is, a gyerekkor illatát nem veszítik el. Lehetnek tavalyi „újak” és kicsit régebbi tavaly előttiek. A múlt idő stimmel. Közeledvén év vége felé – mindegy, hogy mennyire vagyunk képesek a jelenben élni – önkéntelenül is számadást végzünk. Átgondoljuk vagy éppen csak átfutjuk a lassan magunk mögött hagyott aktuális évünk történéseit és személyeket kapcsolunk hozzájuk.

Ez a gondolat indította el bennem a díszek elnevezésének és „versenyeztetésének” ötletét. Esemény volt bőven. Voltak olyan történések, melyek tükröt tartottak, léteztek olyanok, melyeket mér megszépített a jótevő idő. Némelyek más megvilágításba kerültek, mint születésükkor, mert születéskor mindig élesebb a fény.

Sorba rakom a díszeimet. Alakjától, színétől és méretétül függetlenül megkapja a rajtszámot. A táv hossza adott, a terep egyénileg kidolgozott. Mindenkinek saját pályája van, maga dönti el a nehézségi fokát. Lesznek nyertesek és lemaradók. Nem biztos, hogy a gyorsaság számít. A legfürgébb néha csalóka, az út közben elfáradó lehet, hogy lelkiismerete súlyos terhét kényszerül cipelni. Esélyes lehet a győzelemre. Követ gördített utunkba, de lehet, hogy a nehéz akadály alatt megtaláltuk a térképet a kincskereséshez. A leggyorsabb pedig lehet, hogy előrefutott egykor, hogy az út szélére halmozza azokat a  köveket, melyek más által nőttek hegyekké.

A látszat néha csal. Örök érvényű mondás.

Nekünk kell eldöntenünk végül, hogy mely „díszeink” emelhetik az ünnep fényét. Arról is mi határozunk, hogy mekkora fenyőfát vásárolunk. Akkorát, amekkorára ráférnek a kiválasztottak. A létjogosultság igazolását a valóság állítja ki. Szentestétől Vízkeresztig. Abban az időszakaszban, mikor megpihennek a szúrós tüskék között. Lesz amelyik magától leesik. Jól jegyezzük meg a nevét!

A kiválasztás most kezdődik. A legszerényebbet, mely a nagy tülekedésben mindig alulra kerül tüzetesebben is meg fogom vizsgálni. Elképzelhető, hogy idei karácsonyfám csúcsdísze lesz.

EdiTea

 

 

Szólj hozzá!

A legjobb időben....

2014. december 14. 17:59 - EdiTea

….. érkezik a segítség. Itt állunk az ünnepek előtti utolsó hét előszobájában. Advent harmadik vasárnapján, mikor már egyre közelebb kerül a várva-várt fény, otthonainkba bemosolygó napsugarak - kissé szemtelenül – célba veszik a porcicákat, a részáradt esőcseppecskéket az ablakokon és még sorolhatnám, hogy mi mindenre derül fény. Ne kerteljünk! (az őszi betakarítással egyébként is végeztünk). Tetszik, nem tetszik szükséges lesz egy karácsonyi nagytakarítás. Ha előre elkészített ütemterv szerint dolgoztunk, akkor lehet, hogy a nagyobb munkákat már kipipálhattunk. S ha nem? Legfőbb ideje, hogy elkezdjünk hinni a Hold segítő szándékában. Ha felnézünk az égre, akkor „C” betűt formál sápadt kis bolygónk. A csoda is „c” betűvel kezdődik. Egy hétig – egészen a december 22-ig Újholdig – fogyó szakaszban van. A szorgalmas, jó tanuló olvasóim most mosolyogva bólintanak, mert tudják a leckét. Ha fogy, akkor elenged, mivel a csökkenő gravitáció hatására a belülről kifelé mozgások a dominánsak. A kilégzés, a tisztulás időszakát éljük, minden értelemben. Jó hírrel szolgálhatok szűkebb környezetünk, a háztartásunk tisztasági felelőseinek, mivel munkába állt egy szorgalmas alkalmazott. Nem először takarítunk és próbálunk – néha varázsütésre – rendet teremteni magunk körül. Ezzel kapcsolatban már számos tapasztalatot szereztünk. Megtörtént, hogy úgy érzetük, teendőinknek soha nem érünk a végére és persze olyan napjaink is voltak, amikor egykettőre ragyogott minden. Gondolom, hogy hangulatunkra, az időjárásra, a globális felmelegedésre, a gyerek osztályfőnökére és még ki tudja kire és mire nem fogtuk a haladás ütemét és eredményét. A Hold eközben jót mosolygott magában, de beismerte: „Én vagyok a ludas!” Jó és rossz értelemben egyaránt. Semmi mást nem szükséges tennünk a tervezésnél, mint azt, hogy „kézen fogjuk” és „jegyben járunk vele”.

Fogyó Hold idején könnyebben megy mindenfajta tisztítással kapcsolatos háztartási munka. Lehet félgőzzel ablakot pucolni és fele annyi tisztítószert használni. A háztartási munka elnevezés egy halmaz, melybe beletartozik minden, ami egy tisztasági felelős feladata. Az egyes állatövi jegyekben járó Hold éppen aktuális fázisán belül más és más területeket részesít előnyben.

Íme egy menetrend egészen december 22-ig, mely nap után jobb, ha inkább pihenünk egy keveset.

December 15-én és 16-án a Mérleg jegyében tartózkodik. Ekkor a nagytakarítás, ablak- és bútortisztítás valamint a gyapjúholmik szellőztetése támogatott.

17-én és 18-án belép a vizes jellegű Skorpió jegybe ér és középpontba kerülnek a vízzel kapcsolatos dolgok. Ezeken a napokon locsoljuk meg a virágainkat és a nagymosást is könnyebben el tudjuk végezni.

19-én, 20-án és 21-én a Nyilas uralkodik. Csillogóvá varázsolja ezüst- és réztárgyainkat.  A sütés-főzés kiemelten támogatott. Talán a legjobbkor, hiszen az ünnepi menühöz sok mindent előre elkészíthetünk.

Még mielőtt bárki azt hinné, hogy a fene nagy racionalitásomban szabadságra küldtem a lelket, elmondom: advent harmadik vasárnapján hamarosan meggyújtom koszorúmon a harmadik gyertyát. A mai napon a rózsaszínűt, melynek üzenete az öröm. Együtt ég majd a két lilával, jelesül a hittel és a reménnyel. A szeretet lángocskájára jövő vasárnapig várni kell. Ha pozitívan gondolkodunk, akkor tudjuk, hogy az csak a vizuális állapot, mert annak a lángnak folyton égni kell. Mint egy örökmécsesnek.

 

EdiTea

Szólj hozzá!

Kereskedelmi vizsgatétel

2014. december 13. 18:50 - EdiTea

A kérdés: hogyan adnál el egy marék búzát? Ehhez a nehéz témához szolgálok egy kis segítséggel: semmiképpen ne úgy, ahogy nekem adtad el! Sajnos ez önmagában kevés az elégségeshez.

Hiányosságomnak tekintem, hogy nem rendelkezem megművelhető földterülettel, mert ha lenne a tulajdonomban, akkor búzát mindenképpen vetnék. Minimum egy sort, legalább jelképesen. Látványnak sem utolsó, ahogy kizöldül a búzaföld, szárba szökken és érett kalászait arannyá változtatja a Nap. A kiperdülő magok jelentőségéről nem is kell szót ejteni. Mindnyájan tudjuk. Kis földsávom híján is figyelemmel kísérem, hogy vajon a következő évben mennyi kenyér kerül az asztalainkra. Nagyapáink bölcsességét hívom segítségül.

Tisztelem a néphagyományokat és amit lehet becsempészek belőlük az életembe, a modern otthonomba. Luca napján mindig szoktam búzát csíráztatni. A hagyomány szerint ha Karácsonyra kizöldell, akkor jó lesz a következő évi termés. Úgy éreztem, hogy ez ebben az évben sem maradhat el. Mivel az aratásban nem vettem részt – bár hangya természetem van és tücsök módjára sem muzsikáltam – a fentebb említett okok miatt, kénytelen voltam magot vásárolni. Az utam – előre átgondoltan – egy olyan kereskedelmi egységbe vezetett, ahol ilyesmit árulnak. Derűs reggel volt, amikor a nyitás után közvetlenül betértem a szakboltba. A reggel minősége a csoportba verődött eladók számára is olyan volt, mint az enyém, mindaddig, amíg nem kellett figyelembe venniük engem, a vásárlót. Nem sikerült teljesen megbeszélni még az előző esti vacsorák receptjeit, mert a hozzávalók felénél jöttem be a képbe. Sajnáltam ugyan, hogy kérdést kellett feltennem, de úgy gondoltam, hogy örülnek nekem. Nem mindig gondoljuk jól a dolgokat. „Kapható-e  búza?” – kérdeztem kissé félszegen. Reménykedtem, mert előző évben még volt ilyen lehetőség és talán nem volt profilváltás. „Mennyi kellene?” – a hangsúly hagyott ugyan kivetnivalót maga után, de nem számít. Biztosra mentem. „Öt deka kellene, ha lehetséges.” – nem kerteltem, megmondtam úgy, ahogy van. Nem érkezett válasz, csak egy sértett hátat láttam elvonulni a raktár irányába. Gondoltam, amíg visszaér, addig a csoport maradék tagjaival elbeszélgetek egy kicsit, pusztán, hogy jobban teljen az idő. Naivan azt gondoltam, hogy megkérdezik, mégis mihez kezdek egy marék búzával. Azt éreztem, hogy azonnal „levágják”, hogy nem a jövő év legsikeresebb búzatermelője címre pályázom, és most szerzem be hozzá az induló készletet. Mégis vágytam rá, hogy megkérdezzék. Helyette lesajnáló pillantások kereszttüzében szólaltam meg, mert éreztem, hogy magyarázattal tartozom. „December 13-án Luca búzát csíráztatok.” – válaszoltam a fel nem tett kérdésre. „Éppen csak jelzés értékű, de szépen díszíti a karácsonyi asztalt.”  A csendet csak a raktárajtó becsapódása törte meg, majd egy „tessék, parancsoljon” nélküli zacskóátadás történt. A pénztárba beosztott munkaerőnek is adtam egy kis munkát, mert el kellett jutnia a megfelelő szerkezethez, ami blokkot adott. Nem fizettem sokat. Jó áron adták a búzát. Nehezen viseltem a döbbent csendet, ezért úgy éreztem, hogy önkritikával kell élnem. „Tudom, hogy nem én vagyok a nap vásárlója, de tudják minden évben ennyit veszek. Nincs lehetőségem a tárolásra.” Elköszöntem és mivel nem hangzott el a „viszontlátásra!” udvariassági forma, feltételezhetem, hogy nem nekem fog szólni a „Kedves vásárló, üdvözöljük boltunkban!” feliratú tábla, amit persze még nem helyeztek ki. Várakozásom közben láttam egy-két olyan árucikket is, amit szívesen megvettem volna, de majd egy másik boltban teszem meg.

Marék búzám túl van már a beavatási szertartáson, helyes kis tálkákban büszkeségtől dagadva várja, hogy előbújjanak apró kis fehér csírái. Ahol vásároltam, ott nem sikerült elhintenem a magot. Kicsit sajnálom.

EdiTea

Szólj hozzá!

Az utolsó "ember" szlogenje

2014. december 11. 13:19 - EdiTea

Még mielőtt bárki megrémülne, hogy mennyire előrelátó vagyok és azt is tudom, hogy mit is fog hirdetni az utolsó ember, mivel még azt sem tudhatjuk, hogy melyikünk lesz az. Abban csak reménykedhetek, hogy még meg sem született, mert mire jutna a világ, ha már ismerhetnénk. A címadó mondatban az utolsó „ember”-es hónapra, a decemberre gondolok. Milyen szerencse, hogy a szeretet ünnepe is ekkor van, mert még a megnevezésére is hivatkozhatunk, amikor kérésünk akad. Ilyentájt ember szól emberhez. Ünneplő ruháink „emberszabásúak”, emberi érzések támadnak fel bennünk. (Januárban is vannak, de most talán  a lélek is uralkodik). Embertársakat fedezünk fel és emberi hangon kívánunk boldog ünnepet. Olyan jók leszünk egyszeriben, mintha tényleg elhinnénk, hogy minden lépésünket angyalok kísérik jegyzetfüzetekkel a szárnyuk alatt. Gyerekkorunk örökérvényű szabályai szerint próbálunk élni. Egyszerűen jók vagyunk. (Elnézést kérek azoktól, akiket esetleg sért, hogy jónak merészelem nevezni őket, miközben a másik oldalt tartják az egyetlen járható útnak. Kérem őket, hogy „lapozzanak” tovább.)

Most már magunk között vagyunk. Feltételezem, hogy jók vagyunk. S most jöhet a médiumok harsogta szlogen: „Jónak lenni jó!”  Lehetne persze „heuréka-élményem” is, de én ezt már régóta tudom. Ez az érzés egészen kiválóan használható az év további tizenegy hónapjában is. Szívem szerint tizenegy hónapon keresztül hirdetném, hogy a tizenkettediken már ne kelljen érte szólni. Még az is lehet, hogy nem lenne rá szükség. Nem jutnánk el odáig, hogy szükség. Ilyenkor odaadjuk a cipős dobozainkat, de az is lehet, hogy februárban azzal a cipőnkkel „rúgtunk bele” valakinek a lelkébe, mely a felkérésre megtöltött „adj valamit, ami neked már nem kell” feliratú csomagban lapult. Nem vitatom az adományok szükségességét. Megtagadnám vele múltam azon részét, mikor hivatásos felkérő és „gyűjtögető” voltam és nekem jutott a „végállomás” megtisztelő szerepe, mert én láthattam a hálás arcokat.

A jelmondat kiváló. Rövid, tömör, lényegre törő. Az üzenete jobb nem is lehetne. Nem is „kötekednék”, ha nem a kampányával lenne bajom. Ha pedig az, akkor kezdődjön most, hiszen a legjobb időben történik, de könyörgöm, folytatódjon januárban is és áprilisban is beszéljünk róla, valamint az első „emberes” hónap, a szeptember is tűzze ki célul magának. Akkor talán nem járunk úgy, hogy a neves francia Nobel-díjas író és filozófus, Albert Camus véleménye létjogosultságot nyerjen:

„Ha túlzott fontosságot tulajdonítunk a szép cselekedeteknek, akkor közvetve a gonosznak adózunk nagy hódolattal. Ilyenkor ugyanis feltételezni engedjük, hogy ezek a szép cselekedetek mindössze azért becsesek, mivelhogy ritkák, azazhogy a gonoszság és a közöny jóval gyakoribb indítékai az emberek cselekedeteinek.

Azt hiszem, hogy valami ilyesmiről beszéltem. Az idézet világosan megfogalmazza a jóság kampány jellegének veszélyét. Legyen inkább életforma. Akkor pedig kellő időben magától jön. Felkérés és szlogen nélkül. Szívből. A szív nem figyel a fényreklámokra. A lélek szomszédságában zakatol – valahol mélyen – és mivel jó esetben együtt „dolgoznak”, együtt is cselekszenek. Nem tudom hogy történik, talán megbeszélik.

EdiTea

Szólj hozzá!