BoLdOG

Idén nevükön szólítom.....

2014. december 15. 08:31 - EdiTea

……. a karácsonyfadíszeket. A legegyszerűbb az lenne, hogy ilyeneket mondanék nekik megszólításkor, hogy csillag, angyal, szívecske, kisharang és minden egyéb, ami szemmel látható. Valóban nem igényelne kreativitást. Elenyésző értelemmel bírna és jelentőségét veszítené az alapgondolat, az elhatározás, miszerint alakuljon ki egy kis egészséges versenyszellem abban az értelemben, hogy melyik kerülhessen fel a fára. Valamelyik csak azért mert egyszerűen angyal, csillag vagy kisharang? Könnyű dolgom lenne, mert sorba állítanám őket és egyszerűen az „Ecc. pecc. kimehetsz….” kezdetű mondókával kiszámolnám a nyerteseket. Kerülhetne „cérnára cinege”, fel a fára ,,,,, és ezzel be is fejezhetném ezt a bejegyzést.

Karácsonyfáink díszei mindenkor múlt időben szerepelnek. Lehetnek féltve őrizgetett családi örökségek, melyek gondosan bélelt dobozokból kerülnek elő és lehetnek akárhány évesek is, a gyerekkor illatát nem veszítik el. Lehetnek tavalyi „újak” és kicsit régebbi tavaly előttiek. A múlt idő stimmel. Közeledvén év vége felé – mindegy, hogy mennyire vagyunk képesek a jelenben élni – önkéntelenül is számadást végzünk. Átgondoljuk vagy éppen csak átfutjuk a lassan magunk mögött hagyott aktuális évünk történéseit és személyeket kapcsolunk hozzájuk.

Ez a gondolat indította el bennem a díszek elnevezésének és „versenyeztetésének” ötletét. Esemény volt bőven. Voltak olyan történések, melyek tükröt tartottak, léteztek olyanok, melyeket mér megszépített a jótevő idő. Némelyek más megvilágításba kerültek, mint születésükkor, mert születéskor mindig élesebb a fény.

Sorba rakom a díszeimet. Alakjától, színétől és méretétül függetlenül megkapja a rajtszámot. A táv hossza adott, a terep egyénileg kidolgozott. Mindenkinek saját pályája van, maga dönti el a nehézségi fokát. Lesznek nyertesek és lemaradók. Nem biztos, hogy a gyorsaság számít. A legfürgébb néha csalóka, az út közben elfáradó lehet, hogy lelkiismerete súlyos terhét kényszerül cipelni. Esélyes lehet a győzelemre. Követ gördített utunkba, de lehet, hogy a nehéz akadály alatt megtaláltuk a térképet a kincskereséshez. A leggyorsabb pedig lehet, hogy előrefutott egykor, hogy az út szélére halmozza azokat a  köveket, melyek más által nőttek hegyekké.

A látszat néha csal. Örök érvényű mondás.

Nekünk kell eldöntenünk végül, hogy mely „díszeink” emelhetik az ünnep fényét. Arról is mi határozunk, hogy mekkora fenyőfát vásárolunk. Akkorát, amekkorára ráférnek a kiválasztottak. A létjogosultság igazolását a valóság állítja ki. Szentestétől Vízkeresztig. Abban az időszakaszban, mikor megpihennek a szúrós tüskék között. Lesz amelyik magától leesik. Jól jegyezzük meg a nevét!

A kiválasztás most kezdődik. A legszerényebbet, mely a nagy tülekedésben mindig alulra kerül tüzetesebben is meg fogom vizsgálni. Elképzelhető, hogy idei karácsonyfám csúcsdísze lesz.

EdiTea

 

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://lelekcsepp.blog.hu/api/trackback/id/tr356984025

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása