Nem akarom elhinni, hogy igaz az a megállapítás, miszerint semmi sem kerek. A holnaputánra óévként emlegetett jelenemben talán kissé többet gondolkodtam az elmúlt hónapok történésein. Nem mondanék igazat, ha azt állítanám, hogy mosolyra késztetett. Erőltetni képes lettem volna, ha nem jutott volna eszembe egy hajdani kollégám sokat emlegetett mondása: „A villamos alatt fekvő ember mosolya nem mindig őszinte.” A helyzet nem ennyire súlyos, de lehet, hogy nem éppen a legmegfelelőbb időben szegezte nekem a kérdést egy barátom, őszinte érdeklődéssel:

-          Mi van veled mostanában? – hangzott a kérdés.

-          Nem is tudom – kezdtem a válaszom – valahogy semmi sem kerek.

-          Olyan nem létezik, hogy bármi kerek lenne. Valahol valami mindig hibádzik – próbált meggyőzni – Mondj olyat, ami kerek.

-          Labda! – vágtam rá azonnal és reménykedtem, hogy már az összes behorpadt labdát felpumpálták eddigre.

-          A labda tárgy. Nem játszik ezúttal. Próbálkozz tovább!

Erősen koncentráltam, mert nem akartam elhinni az állítást. Valami romantikusra kellene gondolnom, úgy éreztem. Rómeó és Júlia! Lehetett volna megnyugtatóbb befejezése is. Titanic! Sajnos elsüllyedt. Akkor talán a mese? Kereknek látszik, mert a jó és a rossz a szerepének megfelelő jutalmat kapja. DE: vajon a szegény lánynak muszáj, hogy pontosan az a királyfi „jöjjön be”, akinek aktuálisan meg kell mentenie? Lehet, hogy a szomszéd Jancsi jobban tetszett neki, de neki ló híján esélye sem volt……………. és még Lázár Ervin sem segített nekem az érvelésben, mivel a kerek erdőt is „négyszögletesítette”.

A világ kerek voltáról folytatott filozofikus vitában lehet, hogy alul maradtam. Ha jobban belegondolok, akkor nem is kellene ilyennek lennie. Ha valami kerek, akkor bezárt. Nem látható a kezdete és a vége. Lehet, hogy hagyni kell egy kis nyílást, ahol kikergethető a rossz és becsalogatható, ami jó?

Ha újra elhangzana a kérdés állapotomat illetően, akkor azt válaszolnám:

-          Köszönöm az érdeklődést! Minden rendben velem!

EdiTea