- avagy ünnepeink ottfelejtett kellékei -
Bőven benne járunk már a farsangi időszakban, már lassan a végéhez érkezünk. Vízkereszt óta már lapoztunk is egy teljes oldalt a hónapos kalendáriumban. Jó esetben megadjuk a módját ennek az időszaknak is. Jókat eszünk-iszunk és bálozunk. Nálam a farsang elmaradhatatlan kelléke a szalagos fánk (tegnap sütöttem is, igazán remekre sikeredett és aranysárga szalaggal is büszkélkedhetett). Itt az ideje, nem is maradt a tálon (majd a húsvét előtti böjti időszak végeztével az eredménye is eltűnik). Úgy érzem, hogy mindennek az adott helyén és meghatározott időszakban jön el a maga ideje. Röpke három és fél hónap telt el advent kezdete óta, amikor elkezdtük ünnepi díszbe öltöztetni otthonainkat. Mindenki a maga ízlésére és szokásainak megfelelően. Ne firtassuk, hogy ki miért, mennyire és milyen módon tette ezt. Hagyományból, divatból, belső késztetésből vagy bárhonnan jön, Szent András napjától Vízkeresztig kívánatos látvány.
A minap az egyik ház bejárata mellett felfedeztem egy karácsonyi koszorút. A látvány elgondolkodtatott. Vajon mit szeretne üzenni? Talán azt, hogy „nálunk minden nap ünnep van”, vagy „itt szívesen fogadjuk a vendégeket”. Az jó, hogy hétköznapjainkat ünnepként éljük meg, de ha dekorálunk, akkor ne kivételezzünk. Tegyünk mellé egy húsvéti tojáskoszorút is. Farsangban mindegy! Ha az utóbbi indokot nézzük, akkor felmerül bennem a kérdés, hogyha vendégként szívesen látnak a házban és csengettyűkkel, piros szalagokkal és műhavas tobozokkal erősítik meg a szándékukat, akkor, ha bemennék kaphatnék még a karácsonyi bejgli maradványából?
Pozitívan gondolkodom és a jó szándékot feltételezem, de….. Ez a dolog nekem egyáltalán nem tetszik. Negatív lenne a hozzáállásom? Nem gondolnám. Szerintem ez a „módszer” az ünnep semmibe vétele. Felrakjuk, mert nehogy már a szomszéd megszóljon, de elfelejtjük levenni, mert egyébként egyáltalán nem érdekel bennünket.
Mellesleg fogyó Hold van. Elfogyhatnának vele azok a kis szerencsétlen, ottfelejtett kellékek is.
EdiTea
