BoLdOG

Életünk egy sütemény

2014. december 05. 11:25 - EdiTea

Szokás mondani: „Az élet nem habos torta”. Szerintem igen.  Gondoljunk csak bele. Ha meglátunk egy tortát, akkor azon nyomban úgy érezzük, hogy egyben fel tudnánk falni. Hivalkodó, csalogató és mindegy, hogy mivel van megtöltve. Na és az a sok hab a tetején….. maga a mennyország. Mondjuk azt, hogy nem szeretjük az édességet. Pech. A látvány elől akkor sem kell elfordítani a tekintetünket. Akik a fenti állítást vallják, miszerint az élet nem,,,,,, ezt a barokkos „csodát” tartják idilli állapotnak. Elemezzünk kicsit közelebbről egy ilyen valóságot. Külsőre szép, de nagyon tömény. Túlságosan sok cukrot szükséges használni hozzá, hogy tartsa a formáját. Belül tele van fullasztó krémmel és egy idő után a fülünkön jön ki. Ott még talál egy kis utat magának, mert már minden pórusunkat eltömítette. S aztán következik az émelygés, s jó esetben a „kiszabadulás”. Ez viszont egy erőszakos állapot. Az élet pedig egy habos torta, mert tömény, néha nehezen emészthető és még sorolhatnám…. és soha ne kívánjuk érintetlenül, egyben látni. Még az is előfordulhat, hogy annyira a külsőségekre koncentrálódott, hogy belül üres maradt.

Maradjunk a szerényebb, kevésbé látványos, de mégis ízletes apróbb süteményeknél. Ha úgy tetszik a jutalomfalatoknál.

A pozitív gondolkodás tanítói olyan gyűjteményeket hoznak létre, melyek tele vannak süteményreceptekkel. A hozzávalók általában beszerezhetők vagy helyettesíthetők. A elkészült mű pedig remekbe szabott. Fontos a megnevezésük. Nyerőek a „sütés nélküli”, „előre gyártott”, „5 perc alatt kész”, „pihentetést nem kívánó” …. sorolhatnám a vonzóbbnál vonzóbb címeket. Mi pedig rácsapunk! Miért? Mert sietünk. Jómagam sem tudtam ellenállni számos recept hipnotikus csábításának. A beígért végeredmény elég motivációt adott a hozzávalók begyűjtéséhez. Néha inkább megsütöttem volna…. magam is előre tudtam volna gyártani ….. nem bántam volna, ha 10 perc alatt készült volna el ……. jó lett volna, ha egy kicsit pihen. Tehát: nem úgy sikerült!

Mi lehet a titka annak, hogy a pozitív gondolkodás elsajátítása nem jön mindig be a megírt sémák szerint?

A sütemény hozzávalói mindenkor adottak. A mennyiségek is. Az elkészülési idő nem lehet több, mint az előírt. Akkor hát?

A titok nyitja az alapanyagoknál kezdődik. „Életünk” lisztje, cukra, margarinja és tojása nem egy helyről érkezik a háztartásunkba. Nem mindegy, hogyan őrölt a malom és az sem, hogy az a bizonyos tyúk kapirgálhatott-e eleget. Más- más mérleggel mérünk és néha óráink sem járnak egy rugóra. Nem mindegy, hogy tűzhelyünk milyen hőfokon izzik. S egyáltalán van-e kedvünk sütni?

A megoldás kézenfekvő: nézzük meg a képet, olvassuk el a receptet (pusztán a kiindulás kedvéért), szerezzük be a legkiválóbb alapanyagokat, saját mértékegységeinkkel dolgozzunk, érezzünk rá, hogy mikorra készül el. Díszítsük kedvünk szerint, a saját örömünkre. Kedvvel süssünk és ami nagyon fontos: a tűzhelyünket soha ne hagyjuk teljesen kihűlni.

Életünk egy sütemény….

EdiTea

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://lelekcsepp.blog.hu/api/trackback/id/tr516959213

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.