BoLdOG

A bolt titka

2015. február 14. 10:19 - EdiTea

boltos.jpg

 

Szokásos szombat reggel. Számomra a jelzőn nem változtat az sem, hogy Bálint nap van. Nem szerepel azon a listán, melynek fejlécén az áll: Ünnepeim. Vasárnapokat megelőző utolsó napokon rendszerint ellátogatok egy családi vállalkozásban működő boltocskába. Egy dolgot intézek el ott, de mindig visszatérek. Évekkel ezelőtt fedeztem fel. Eleinte nem értettem a titkát, nem tudtam, hogy mi az, ami újbóli visszatérésekre késztet. A ház ugyanott áll. Nem változtatják évről évre a bútorzatot, ami otthonos érzéssel tölt el, hiszen lépten-nyomon szembesülök a szinte kényszeredett átépítési szándékokkal. Ahová visszahúz a szívem, egy családé. A találkozás egy nagyon kedves nagymamával kezdődött, aki azóta már dédmama lett. Együtt örültünk az új jövevényeknek. A pult mögött váltják egymást a generációk, a központi figura pedig láthatóan átadta a féltve őrzött titkot az unokáknak is. A boltból nyíló belső ajtó az otthonukba vezet. Néha felbukkan egy-egy kedves fej az ajtónyílásban, hogy szeretettel töltse meg az eladóteret és nyugtázza a tényt: „Az élet úgy folytatódik, ahogy valaha megálmodtam!”

Van ebben a történésben egy csipetnyi régimódiság. Nem titkolom, hogy ez az érzés közel áll hozzám. A mindennapok egyébként is annyira modernek, hogy néha jól esik egy kicsit nosztalgiázni. Csak így lehet elviselni a rohanást, ha létezik egy-egy megálló, ahol nem gyorsvonat robog el, meg sem állva, hanem kényelmesen pöfékel az állomáson egy-egy mozdony, várva, hogy az utasok le- és felszálljanak. Kicsit ráérősen, mert ugyan létezik menetidő, de abba belekalkulálták a nyugalom perceit.

Szombat reggeli szokásom ma is elvezetett az ismerős boltba. A mai reggel azonban különbözött az elmúlt hónapok rutinjától. A hangulat ma is mosolygós, meleg és kedves volt. Nyílt az otthon belső ajtaja, ahonnan megnyugtató derűvel lépett ki a számomra oly kedves alak. A dédmama. Barátságos köszönése, életigenlő nevetése kinccsel járult hozzá a reggel természetes szépségéhez. Jó volt üdvözölni, ismerősként köszönteni. Amíg várakoztam és elnézegettem, hogyan ápolja az „utókor” a felbecsülhetetlen – még élő – örökséget, a titkot is sikerült megfejteni. Ebben a boltocskában nem eladnak valamit, hanem kiszolgálnak. Nagy különbség! A varázsszó pedig a szolgálat. Azt hiszem, hogy ez nincs a tankönyvekben. Tapasztalom naponta, amikor olyan üzletbe megyek, ahol ugyan mindent lehet kapni, de egyetlen dolog hiányzik a zsúfolt polcokról: az alázat!

 

EdiTea

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://lelekcsepp.blog.hu/api/trackback/id/tr697173937

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.