…. és a terjesztőiket. Lehet, hogy tévedek, de valahogy úgy érzem, mintha élvezettel tennék. Sokszor gondolkodtam már azon, hogy vajon mi lehet az indítékuk és mi az, amit pótolnak vele. Persze más a helyzet a médiumok esetében, mert az alkalmazottak számára vannak előírások, tetszik, nem tetszik, ez is a dolguk.

Napokkal ezelőtt rádióhallgatás közben felfigyeltem egy bejelentésre. A műsorvezető közölte, hogy az év legdepressziósabb napja január 19-e lesz. Kissé felvontam a szemöldököm, de figyeltem tovább. Megfordult ugyan a fejemben, hogy háromszázhatvanöt nap közül mégis hogyan tudták kiválasztani ezt az egyet. A hírben azután fény derült az „igazságra”. Angol kutatók (nem emlékszem pontosan, hogy mit kutattak) hatféle kritériumot figyelembe véve állapították meg a tényt. Kicsit ijesztőnek tűnt, hogy napok múlva beigazolódhat a feltevésük. Koromnál fogva túl vagyok már egy-két világvége bejelentésnél, de szerencsére technikai okok miatt mindig elmaradt. Az is lehet, hogy a világ annyira jól szórakozik, hogy még szeretne egy kicsit mozizni. Mindenesetre nem jött be! Erről a kis kanász jutott eszembe, aki háromszor kiáltott farkast, amikor aztán tényleg eljött, már senki sem hitt neki. Ha lesz is világvége, úgy gondolom, hogy ne tippelgessünk már, gondoljunk gyengébb idegzetű embertársainkra. Ha a kikiáltók valamit szeretnének eladni, akkor minek kiabálnak, úgysem veszi már meg senki. (más a helyzet, ha vásárolni szeretnének, mert akkor talán nagyobb az esélyük, de mit is kezdenénk a pénzzel?)

Visszatérve a hírre. Nem volt jó érzés hallani. Annyira nem vagyok babonás, de mégis mozgolódott a fejemben a gondolat. Gyorsan kiszámoltam, hogy hétfőre esik. Köztudomású, hogy nem zavar pusztán az a tény, hogy elkezdődik egy hét. Elhatároztam, hogy megpróbálok készülni rá. Teltek a napok és ahogy haladtunk előre az időben, el is felejtettem „félni” tőle. Ma este – magam mögött hagyva a napi rutint, a kiszámítható és váratlan történéseket – döbbentem rá, hogy január 19-et írunk. Nem tudom, hogy ki hogy van vele, hallotta vagy nem a rádióban a „hírt”, de nekem tényleg nem volt igazán jó napom. Kezdődött egy sikertelen ügyintézéssel (érthetetlen és logikátlan indok miatt, de kaptam házi feladatot és ha azt megoldom, akkor ötöst is kaphatok az automata által számomra kisorsolt ügyintézőnél). A délelőtt folyamán olyan mérhetetlen szomorúság telepedett rám, hogy képtelen voltam átalakítani a töltést. Lázasan kerestem belsőm színes ceruzáit, de mindegyiknek ki volt törve a hegye. Valahogy átvergődtem a szürke nem ötven, hanem legalább száz árnyalatán és este jutott eszembe, hogy 19-e van. Annak azért örültem, hogy nem reggel tudatosult bennem, mert kénytelen lettem volna azt hinni, hogy hiszékeny és belemagyarázós vagyok. Mellőzve minden tudományos előrejelzést, egyszerűen csapnivaló volt a kedvem. Le a kalappal az angol kutatók előtt, ezt eltalálták. Kár, hogy nem emlékszem a hat kritériumra, melyek alapján ezt megállapították. Annak azért örülök, hogy nem bennem van a hiba. A készülék jól működik. Minden rendben van!

EdiTea