BoLdOG

Tűz és víz

2015. január 06. 21:24 - EdiTea

Két ellentétes erő. Két hatalom. Vízkeresztkor átesni a tűzkeresztségen, az már valami. Vonatkoztassunk el a szó eredeti értelmétől és keressük meg hétköznapi, immár általánossá vált jelentéseit, tartalmait. Esetemben egészen egyszerű dologról van szó. A meg nem fogadott, ezért számon sem kérhető újévi szokásokról. Eszembe sem jutott esküt tenni, hogy január elsejétől olyan tevékenységeket iktatok be a napirendembe, melyek a divatos fogadalmak közé tartoznak. Nem szeretem a divatot, mert véleményem szerint mellőz mindenféle kreativitást. Nem a divat kreátorai esetében, mert akár éhen is halhatnának, ha nem rendelkeznének ezen tulajdonsággal, inkább a követőkre értem a hiányosságot. Egyeseknél szinte kötelező ami trendi, amit az átlag követ, szinte tömeghipnózissá válik. Száműzi az egyéniséget, az önálló akaratot. A divat értelmezésem szerint egyformává tesz és lehet akármilyen színes, összhatásában szürke marad. Szürke, mert egyhangú és egybeolvad. Egyes elemeinek alkalmazása személyre szabottan, méretre alakítva – az már valami.

Divatok nemcsak az öltözködésben vannak, hanem a élet minden területén. Az egészséges táplálkozás, mely végletekbe csap át és ha sárgaságot kapunk a tápióka liszttől vagy a már mindenből őrölhető poroktól, akkor is esszük, mert az olyan menő. Ha 25 óra Zumba után sem vagyunk képesek elsajátítani egy koreográfiát sem, akkor is járunk, mert az a paleo diétával annyira passzol. Végletek. Ha jól esik ez a kombináció, akkor meggyőzhető vagyok. Ha belülről jön a késztetés, ám legyen. Viszont ha pusztán a divat diktál, akkor a „fene megette”, jól sem esik.

Bennem – mint fentebb említettem – újévi fogadalom híján megszületett az igény a közösségben folytatott mozgásra. Az elhatározás nagyon fontos, melyet – ha a bennünk mocorgó kisördögöt szabadságoltuk – általában tett követ. Ha az a fránya, sötétképű alak otthon tartózkodik, akkor olyan meggyőző érveket képes felsorakoztatni, hogy  a kifogások egyszeriben helytállóak lesznek. Olyankor vagy az idő romlik el hirtelen vagy valami halaszthatatlan dolog jön közbe. Jó esetben később sajnálkozunk, de ez sem kézenfekvő.

Tegnap elindultam tornászni. Idejét sem tudom talán, hogy mikor tettem meg ezt legutóbb. A tornaterem ajtajáig nem ütköztem semmiféle akadályba. Kicsit vártam, hátha „megmenekülök” a fizikai aktivitástól egy belső hang hatására. A néma csend volt a belépési kód. A csoda megesett. Minden porcikám mosolygott a végére. Közösségben ciki lazsálni, így becsülettel „róttam a köröket”. Úgy döntöttem, hogy a titok nyitja a rendszeresség, így ma is útra készülődtem. Kissé sajgó izmokkal, itt-ott-amott különböző mértékű fájdalmakkal és mártír arccal léptem ki az ajtón. A kisördögnek meg sem kellett szólalnia, már kitaláltam a gondolatát: „Ne menj ma, nem vagy jól, majd holnap”. Úgy döntöttem, hogy pihenésre van szüksége, mert félrebeszél, így hát elküldtem kicsit a hegyekbe, ráfér a levegőváltozás és meg sem álltam a tornateremig. Ördögöm a kapuból még szemtelenül visszakiabált, de a bennem feltámadó ujjongás hangosabbnak bizonyult. Vízkeresztkor átestem a tűzkeresztségen, mert ha már kétszer tesszük meg ugyanazt, akkor az már szokás. Fogadalom nélkül! Megteremtem a saját divatomat, a magam örömére és mértemre alakítva. Holnap is megyek……. J

EdiTea

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://lelekcsepp.blog.hu/api/trackback/id/tr667048689

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása