Közösségi oldalakon számtalan „támadás” érheti az embert felkérések formájában. Ha nem teszünk eleget a felkérésnek, akkor bosszankodhatunk, mert nekünk kell eltávolítani, kitörölni, egyéb módszereket alkalmazni, hogy ne is lássuk. Szelíden figyelmeztetjük (első lépcső a finom modor) barátainkat, ismerőseinket, hogy „ugyan má’”, hagyjanak bennünket békén. Sok esetben ártatlan a küldő, mert a tréfának is vannak fokozatai. Amikor pedig a tárgyak lázadnak fel, azt végképp nem szeretem. Vannak azonban normál emberi agyak által kitalált felhívások, melyekből jó esetben és a szó legjobb értelmében mozgalom is születhet.
Egészen friss évünk első napján akadt meg a szemem egy felkérésen, mely valódi kihívást jelent, mert a szabályok elolvasása után lehetetlennek éreztem a teljesítését. A lényege egy lista, melyen az év végére minden pont mellé egy határozott pipának kell kerülni. A lista fejléce pedig: 2015-ben elolvastam.
Az olvasás nem áll távol tőlem. Szeretem a könyvek illatát, a papírlapok zizegését, a „nehezebb” tartalmakkal megbirkózom, a könnyedebbek maguktól épülnek be. Régebben ezt a típust könyvmolynak is nevezték, bár mai korunk próbálkozik sokféle „molyirtóval” támadni. Számomra ilyen „vegyszer” az elektronikus könyv, de nem kívánnék vitatkozni az előnyeit népszerűsítő táborral. Nincs illata és nem zizeg, ha belealszom, akkor kárt tehetek a szerkezetben, ellentétben a nyomtatott formával, mert az– bizonyára szerethet engem, mert – valahogy mindig a talpára esik.
Ezen tulajdonságaim és múltbéli mintáim alapján határoztam el, hogy nekivágok a feladat teljesítésének. Ötven pontban kell csupán megfelelnem. Az elhatározást matematikával kezdtem. Szerencsére csak a négy alapművelet jött szóba (nem volt szükséges számmal helyettesítenem azt a titokzatos X-et, mert én szívem szerint mindig megtartottam volna az inkognitóját. Nem mindig sikerült ugyanis nevén neveznem). Tehát: elosztottam az év napjait ötvennel. Az eredmény kicsit ijesztő volt elsőre. 7,2 nap áll rendelkezésre egy-egy pipa megszerzéséhez. Már feladni készültem, mikor találtam olyan feladatot, hogy 2015-ben elolvastam: „egy könyvet, aminek egy nap alatt a végére lehet érni.” Felborult a matek, de jó értelemben.
A „K” betűk sora megnövekedett. „K”, mint Kihívás, „K”, mint „Könyv”, „K”, mint „Kiválasztás”, ugyanis szükségem lesz a választásra. Melyik ponthoz melyik könyvet társítsam és akkor „K”, mint „Kutatás”, valamint „K”, mint „Könyvtáros”. Szerintem örültek nekem tegnap kedvenc könyvtáram munkatársai, mikor egy-egy témához a segítségüket kértem. A feladatok segítségével most majd elolvasok olyan könyveket is, melyeket valamikor félbehagytam, elblicceltem a középiskolában, mint kötelező irodalom, soha eszembe nem jutott volna a kezembe venni (egy könyv, ami a jövőben játszódik), vagy egy könyvet, ami ijesztő. Nem szeretek ugyanis csukott szemmel olvasni.
Belevágok! Már el is kezdtem! Senki ne lepődjön meg, ha a kilincsen egy táblát talál a következő felirattal: „Kérem, ne zavarjon! Nem vagyok egyedül! Egy könyvvel vagyok!”
Most már semmiben nem különbözök a notórius újévi fogadkozóktól. Azt, hogy leadok 3 kg 85 dkg-ot 8 hónap alatt, azt úgysem kéri számon a mérlegem. A kinyomtatott vállalási lista viszont a pipákért kiállt.
Társakkal könnyebben megy. Valaki esetleg elkísérne ezen az úton?
A felhívás linkje:
EdiTea
